optimista

2010 augusztus 5. | Szerző: barono |

 …vagy lány? Na tessék már ennek a definiálása is gondot okoz. 🙂

Rámtört az azonnali önmeghatározási vágy. Csütörtök délután 4 órakor. Jobb dolgom sincs ilyenkor… Rengeteg negatív és kusza gondolat is kering a kis fejecskémben magamat illetően, de azt hiszem nem lenne szerencsés erről litániát írni, mert a végletekig képes lennék fokozni saját hülyeségem. Erre pedig aztán végképp semmi szükség, hisz éppen elég szánalmas talán maga ez a bejegyzés is.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal a rossz beidegződéssel, hogy iszonyatosan nyomaszt a “mi lesz”, így hát vigyük túlzásba a “mi volt” elemzését. Tipikus magyar gondolkodásmód. A jelen meg a “nagy gondok” közepette észrevétlenül elsuhan mellettünk.
Talán épp ezért piszokul nehéz magunkkal is mindig minden időben tökéletesen tisztában lenni.

Lassan két éve már, hogy egy nagyobb fordulóponthoz érkezett az életem. Persze ez nem azt jelenti, hogy az azt megelőző kb. 28 évet ne lehetne hosszabb-rövidebb szakaszokra osztani. Mert ugye csupán egyetlen állandó dolog van az életben, a változás. Ha pedig valóban igaz az elmélet, hogy alapvetően 7 évente változik meg az ember ízlése, életfelfogása, gondolkodásmódja, önértékelése, akkor nem ártana minél gyorsabban gyorsabban dűlőre jutni önmagammal, hogy a következő 5 év ne teljen már az ezen való görcsöléssel. És hogy az újabb forduló már ne hozzon ilyen drasztikus változásokat.
Önmeghatározásra készültem ugye itt az előbb. Végiggondolva az eddigi 4×7 évet bizony meg kell állapítani, hogy folyamatos a leépülés:)

Kezdetekben ugye adott volt egy szuperlatívuszokig kedves, bájos, szép, okos kiskölök, aki aztán az idő haladtával már “csak” a nagy átlagnál volt jószívűbb, segítőkészebb és szorgalmasabb, akiben még óriási megfelelési vágy égett. Valahogy a negyedik hetes közepén kezdett lecsúszni a szememről az a bizonyos rózsaszínű szemüveg. Állandóan elégedetlen és mindenben kételkedő lettem, de még bíztam a kedvesség  és jószándék erejében. Mostanában viszont már az ezekbe vetett hitem is meginogni látszik. A megfelelési vágy pedig észrevétlenül  belső kényszerré alakult…
Remélem nem lesz tartós ez az állapot, és talán csak kis időre van szükségem, hogy az elmúlt időszak történéseinek megfelelő konzekvenciáit levonjam, és új célokat találva régi önmagamra ráleljek.
Nem is! Inkább egy magabiztossággal és harciassággal felvértezett NŐ fog hamarosan visszatérni a régi lány helyett.