Nátha

2010 szeptember 30. | Szerző: barono |

 

Sikerült. Megfáztam. Szerencsére talán túl vagyok már rajta. Hihetetlen hogy egy ilyen kis semmiség, ami persze a pasik esetében akár halál közeli kór is lehet , milyen gyorsan a béka segge alá tudja küldeni az ember életkedvét. Lakásba zárva, fejemből kibambulva, magamat sajnálva, szinte pillanatok alatt törtek elő a közelmúltbeli negatív emlékek. Amiknek persze nem is feltétlen negatívnak mint inkább építő jellegűnek kéne lenniük. De ilyenkor hatványozottan sajnálja magát az ember. Na és az ide fekszem oda ülök szövődmény… Ááá.Totálisan ellustultam pár nap alatt.  

Na de vége! Elég az önsajnálatból! Ma estére végre kitisztult a fejem. Talán még jól is érzem magam, mivel segíthetek. Épp egy ismerős fejét tömöm a külföldi munkavállalásról való tapasztalataimmal. Már 3 kalandon is túl vagyok, úh. talán tudok érdemleges segítséget nyújtani. Ő már a második páciens az utóbbi időben, lehet, hogy specializálódnom kéne rá.:)

Na persze azért előbb nem ártana a saját portám körül sepregetni… Jó eséllyel a télen nekivághatok a 4. nagy kihívásnak is. Örök kételkedőként azért addig nem lehetek biztos a dologban, míg legalább a papírok nem lesznek a kezemben. Csak tudnám mihez kezdek magammal decemberig. Lassan besokallok a sok szabadidőmtől. Igyekszem én hasznos dolgokat művelni közben, angolra járok, sportolgatni is próbálok, stb… De nem 1000 fokon pörgök és emiatt lelkiismeret furdalásom van. Utálom magam ezért a félgőzért, úgy érzem elég rendesen beszippantott az a bizonyos lustaságörvény, épp hogy kint van még a fejem…
Ja és dagadok is rendesen.:) Lassan tehertaxira lesz szükségem, ha nem kezdek el sürgősen valami érdemleges sportteljesítményt produkálni, hetente akár többször is. Mivel több, mint 20 éves sportolói múlt áll mögöttem nagyon más módszerben nem hiszek a fogyókúrát illetően.
De durva, hogy itt tartok. Én, aki fél életemet egy sportcsarnokban éltem le, másfél éve lassan nem csinálok semmit. Az első időszak “falat kenyérsége” elmúltával mára már iszonyatosan hiányozik a régi életformám. De…  De ez egy hosszú sztori, talán majd máskor. Még érlelődik kicsit bennem.

Konzekvencia: azt hiszem kissé sok felesleges energiát sikerült felhalmoznom,  ami szépen lassan meghülyít majd  kinyír:)