November

2010 december 1. | Szerző: barono |

Meglehetősen embert próbálóra sikeredett az idei november…
Március óta tudtuk, hogy nagy a baj. Mi tudtuk, ő meg sejtette…
Nyárra még egyszer utoljára, minden akaraterejét összegyűjtve talpra állt. Végre újra, ha csak egy nyár erejéig is, de azt csinálhatta, amit leginkább szeretett: fürdőbe járt, nagyokat beszélgetett, utazgatott és gondozta a kis szőlőskertjét.  Ahogy a nyáré, majd az idei csodaszép szép őszé, az ő ereje is egyre csak fogyni kezdett. Mi pedig szinte tehetetlen szemlélőként mellette állva reménykedtünk, hogy fájdalmai már nem tartanak soká. Furcsa ezt így leírni, de az utolsó hetekben a szívünk szakadt meg, látva az állapotát, és tudva azt, hogy innen már nincs vissza út.
Lassan már két hete, hogy fizikailag nincs közöttünk, de a szívünkben mindig velünk marad, és ezt igyekszünk tudatosítani Mamában is, bármennyire nehéz is...