1.0Blablahttps://barono.cafeblog.hubaronohttps://barono.cafeblog.hu/author/barono-2-2-2/<p><span style="font-family: Courier;"> ...vagy lány? Na tessék már ennek a definiálása is gondot okoz. :)</span><br><span style="font-family: Courier;"> </span><br><span style="font-family: Courier;"> Rámtört az azonnali önmeghatározási vágy. Csütörtök délután 4 órakor. Jobb dolgom sincs ilyenkor... Rengeteg negatív és kusza gondolat is kering a kis fejecskémben magamat illetően, de azt hiszem nem lenne szerencsés erről litániát írni, mert a végletekig képes lennék fokozni saját hülyeségem. Erre pedig aztán végképp semmi szükség, hisz éppen elég szánalmas talán maga ez a bejegyzés is. </span><br><span style="font-family: Courier;"> </span><br><span style="font-family: Courier;"> Gondolom nem vagyok egyedül azzal a rossz beidegződéssel, hogy iszonyatosan nyomaszt a "mi lesz", így hát vigyük túlzásba a "mi volt" elemzését. Tipikus magyar gondolkodásmód. A jelen meg a "nagy gondok" közepette észrevétlenül elsuhan mellettünk.</span><br><span style="font-family: Courier;"> Talán épp ezért piszokul nehéz magunkkal is mindig minden időben tökéletesen tisztában lenni.</span><br><span style="font-family: Courier;"> </span><br><span style="font-family: Courier;"> Lassan két éve már, hogy egy nagyobb fordulóponthoz érkezett az életem. Persze ez nem azt jelenti, hogy az azt megelőző kb. 28 évet ne lehetne hosszabb-rövidebb szakaszokra osztani. Mert ugye csupán egyetlen állandó dolog van az életben, a változás. Ha pedig valóban igaz az elmélet, hogy alapvetően 7 évente változik meg az ember ízlése, életfelfogása, gondolkodásmódja, önértékelése, akkor nem ártana minél gyorsabban gyorsabban dűlőre jutni önmagammal, hogy a következő 5 év ne teljen már az ezen való görcsöléssel. És hogy az újabb forduló már ne hozzon ilyen drasztikus változásokat.</span><br><span style="font-family: Courier;"> Önmeghatározásra készültem ugye itt az előbb. Végiggondolva az eddigi 4x7 évet bizony meg kell állapítani, hogy folyamatos a leépülés:)</span><br><span style="font-family: Courier;"> </span><br><span style="font-family: Courier;"> Kezdetekben ugye adott volt egy szuperlatívuszokig kedves, bájos, szép, okos kiskölök, aki aztán az idő haladtával már "csak" a nagy átlagnál volt jószívűbb, segítőkészebb és szorgalmasabb, akiben még óriási megfelelési vágy égett. Valahogy a negyedik hetes közepén kezdett lecsúszni a szememről az a bizonyos rózsaszínű szemüveg. Állandóan elégedetlen és mindenben kételkedő lettem, de még bíztam a kedvesség  és jószándék erejében. Mostanában viszont már az ezekbe vetett hitem is meginogni látszik. A megfelelési vágy pedig észrevétlenül  belső kényszerré alakult... </span><br><span style="font-family: Courier;"> Remélem nem lesz tartós ez az állapot, és talán csak kis időre van szükségem, hogy az elmúlt időszak történéseinek megfelelő konzekvenciáit levonjam, és új célokat találva régi önmagamra ráleljek. </span><br><span style="font-family: Courier;"> Nem is! Inkább egy magabiztossággal és harciassággal felvértezett NŐ fog hamarosan visszatérni a régi lány helyett. </span></p>rich